PROJEKTINFORMÁCIÓK

Projekt célja

A projekt általános célja a VTT program eddigi tapasztalatainak hasznosításával a Tisza-völgy árvízi biztonságának javítása, mellyel hozzájárul a KEHOP által meghatározott „Árvizek kártételei elleni védekezés feltételeinek javítása” egyedi célkitűzés teljesüléséhez is.

A projekt keretében tervezett beavatkozások olyan árvízvédelmi rendszer kialakítását, megvalósítását és működtetését szolgálják, mely konkrét céljai kialakításánál figyelembe veszi a védendő értékek nagyságát, beleértve ebbe az emberi élet és más kardinális értékek védelmét, azaz az árvízi kockázatok mértékét. Ennek megfelelően a projekt célja a jogszabályi előírásokkal és az OP-ban meghatározott célokkal összhangban a töltések MÁSZ + magassági biztonságnak megfelelően történő kiépítése által a Tisza teljes hazai szakaszán az árvízi biztonság növelése, ezáltal az árvízi kockázat csökkentése.

A fejlesztés műszaki szükségességét a 74/2014. (XII. 23.) BM rendeletben meghatározott mértékadó árvízszint, valamint a folyók árvízvédelmi fővédvonalainak magassági biztonsága, pontosabban a védvonal jelenlegi kiépítettségének a rendeletben meghatározott értékekhez viszonyított magassági hiánya indokolja. A projekt műszaki szükségességét támasztja alá továbbá a töltések geotechnikai állapota.
A projekt által érintett töltésszakasz előírt egyenszilárdságú védelmi kiépítéséhez elengedhetetlen az érintett keresztező műtárgyak felújítása, szükség esetén átépítése.

A fejlesztés szükségessége szempontjából a társadalmi/gazdasági elvárások:

• Árvízi kockázat csökkentése a társadalmi (pl. kulturális értékek) és természetvédelmi értékek megőrzése érdekében;

• A térség folyamatos, nem kívánt népességcsökkenése, az országos viszonyokhoz képesti gazdasági elmaradottsága jelentős, javításának egyik módja a térség infrastruktúrájának, közte az árvízvédelmi helyzetének javítása lehetne;

• A társadalmi-gazdasági változások nyomán a vízügy helyzete a szerb, román és magyar viszonylatban is megváltozott. Megnőtt az önkormányzatok és az egyének tulajdonosi szerepe. Az elmaradt fejlesztések okán az érintett országokban megnőtt a vizek kártételének veszélye, mely határvízi ország lévén ránk nézve különösen veszélyes;

• Jelen körülmények esetén az árvízi védekezés esetén a védekezési költségek jelentősek maradnak, illetve tovább nőnek.

Összességében megállapítható, hogy mindezek az elvárások együttesen indokolják az árvízvédelmi fejlesztés szükségességét. A fejlesztés célja összhangban van a társadalmi/gazdasági/szakpolitikai/műszaki igényekkel és hozzájárul a KEHOP prioritási tengely egyedi célkitűzéseinek megvalósításához.

Fejlesztés szükségessége

A Tisza magyarországi szakasza a folyó közép szakaszának részét képezi, melyre a lelassult folyási sebesség, és az ebből adódó hordalék lerakás, valamint a meanderezés jellemző. Azáltal, hogy Magyarország alapvetően medence jellegű ország, és így folyóinak döntő többsége külföldön ered, valamint a nagykiterjedésű Alföld alacsony térszintű, mindig is nagyvizek által veszélyeztetett területnek számított. A gyakori elöntések már a korai időktől fogva árvízi védekezésre késztették a lakosságot.

A XIX. század közepén megkezdett folyószabályozási és árvízmentesítési munkálatok során a Tisza folyó alföldi szakaszán kialakult egy egységes árvízvédelmi rendszer. Az átmetszések és az azt követő kanyarulat fejlődések meghatározták a folyó fő vonalvezetését. A medret kísérő árvízvédelmi töltések több ízben erősítésre kerültek, ma már igen nagyméretűek. A többszöri erősítés következtében szerkezetük heterogén, állékonyságuk nem mindenütt kielégítő.

A Tisza vízjárása nagyon ingadozó, bár általában egy kora tavaszi – kora nyári magas vízállású időszak, valamint ritkább esetben egy őszi magas vízállású időszak jellemzi. A kora tavaszi a kárpáti és az erdélyi hegységi területek hóolvadásából származik. A Tiszának és mellékfolyóinak tavaszi árhullámai rendszerint találkoznak, de a tetőzés nem esik egy időre, így egymást nem erősítik. A Duna és a Tisza kora tavaszi magas vízállású időszaka viszont esetenként egybeesik, ilyenkor a Tisza vize nem tud belefolyni a Dunába, és erősen visszaduzzasztja azt. Ez okozta az 1879. évi katasztrofális szegedi árvizet is, amely az egész várost romba döntötte.

A Tisza vízgyűjtő területén az erdők irtása miatt a lehullott csapadék a növényzet vízmegtartó képessége nélkül akadálytalanul és gyorsan folyik le a Kárpátokból az alacsonyabb területekre, hirtelen megemelve a folyók vízszintjét. Ebből adódóan Magyarország, mint a Tisza közép- és alvízi országa számára egy magas vízállású áruhullám elleni felkészülési idő lerövidült, ezáltal a mérések pontossága, és az adatközlés gyorsasága felértékelődött.